'Senki sem nyert még versenyt, aki nem nevezett be...'

A tapasztalatok szerint egyre kevesebb ember ad borravalót, pedig sokan ebből – a ma már alig nevezhető “tiszta” – bevételből érik el azt a jövedelmet, ami a létminimumhoz szükséges.

Az elmúlt néhány évben átalakultak a szokások a borravaló adásával kapcsolatban. Történt ez annak ellenére, hogy továbbra is ugyanúgy léteznek azok az állások, ahol a munkavállaló már a munkába állás előtt tudja, hogy a fizetésének a jelentős részét nem a papíron kapott összeg teszi ki, hanem az a pénz, amit borravaló formájában kap(na) meg a vendégektől, ügyfelektől. Sajnos azonban a borravaló adásának a “szokása” egyre inkább eltűnik nem csak a vendéglátás területén, hanem az olyan munkahelyeken is, ahol ez korábban teljesen természetes és elfogadott volt.

Nehéz eldönteni, hogy hol van a hiba a rendszerben, mert ez sokkal összetettebb kérdés, és nyilván attól függ, hogy kinek a szemszögéből nézzük. Nem mindegy, hogy a tulajdonos, a munkavállaló vagy a vendég oldaláról nézzük a kérdést, mert más és más állásponton rajzolódik ki.

A borravaló kérdése néhány éve került előtérbe, miután jogszabályban határozták meg, hogy ki és milyen formában fogadhat el borravalót.

Az alapeset, hogy a borravalót csak akkor szabad elfogadnia a munkavállalónak, ha a munkaadó erről rendelkezett és engedélyezte. A jogszabály változás után sok helyen elfordult, hogy visszautasították a borravalót, mert a tulajdonos megtiltotta annak elfogadását. Ez a téma és a félelem, ma már lecsendesedett és újra ugyanúgy elfogadják a borravalót a felszolgálók, benzinkutasok, taxisok és szállodai alkalmazottak.

A tulajdonosok úgy állapítják meg a mai napig a fizetést, hogy belekalkulálják a borravalót is, amit feltehetőleg össze tud magának gyűjteni az alkalmazott. A munkavállaló, aki legyen egy felszolgáló, pultos, benzinkutas vagy egy szállodai dolgozó abban a reményben vállalja el így a munkát, hogy majd a kedves, udvarias és segítőkész szolgáltatásáért a vendég borravalóval jutalmazza.

Amikor viszont a vendégek, fogyasztók szemszögéből nézzük a helyzetet, egyre többen vélekednek úgy, hogy az udvarias kiszolgálás alapvető elvárás,a figyelem és segítőkészség a munkájának a része. Emiatt úgy gondolják sokan, hogy „nem kell adni borravalót, hiszen neki ez a munkája”. A probléma, hogy a legtöbben nincsenek tisztában azzal, hogy ezek az emberek mennyit keresnek hivatalosan.

Az elmúlt hetekben kíváncsiságból beszélgettem benzinkutasokkal és felszolgálókkal, akik elmondták, hogy nagyon sokan vannak, akik még 5-10 forintot is visszavárnak. A legmegdöbbentőbb számomra mégis az a sztori volt, hogy olyan is előfordul, amikor például egy 2.010,-Ft-os ebédet egy kétezressel intéznek el és az apróról már elfeledkeznek és azt a dolgozónak kell kipótolni a kasszában. Érdekesnek és egyben kicsit elszomorítónak tartom ezt, mert tőlünk nyugatabbra teljesen természetes a borravaló vagy a szervízdíj. Jól tudom, hogy ott a vendégek, ha elégedettek akkor például a szállodában, ahol a svédasztalos reggeli ára benne van a szoba árában, az asztalon hagyják a borravalót. A felszolgáló pedig elteszi, amikor letakarítja az asztalt és elviszi a tányérokat.  Hazánkban a felszolgálóknak tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egyre több helyen a tulajdonos szervízdíjat számoltat fel, így a pincér eleve nem számíthat a borravalóra.

A tulajdonos sincsenek könnyű helyzetben, hiszen ma már egyre inkább hiányszakmának minősül a vendéglátói munka. Sokan külföldre mentek dolgozni, így akik itt maradtak jobban tudnak válogatni a munkahelyek között. Ha az egyik helyen nem kapja meg azt a fizetést, amit szeretne, akkor továbblép és a következő helyen megkapja. Ez nehéz helyzetet teremt, hiszen sokkal nagyobb elvárásokat támasztanak a munkavállalók, az amúgy sem könnyű helyzetben lévő vendéglátó tulajdonosokkal szemben.

Ön tudja mi a különbség a szerviz díj és a borravaló között?

A szervízdíj a blokkon/számlán megjelenő összeg, míg a borravaló a vendég által a saját döntése alapján közvetlenül a felszolgálónak adott juttatás, amely a fogyasztó elégedettségét szimbolizálja.

Azonban nem mindegy, az sem, hogy a tulajdonos melyik formát választja, hiszen adózás szempontjából is eltérések vannak. Jellemzően a felszolgálási díj után 15 százalékos nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett a tulajdonos, addig a borravaló esetében már nem ilyen egyértelmű. Abban az esetben, ha a borravalót a munkavállalók összegyűjtik és azt központilag a munkáltató osztja szét, akkor az is adóköteles bérjövedelemnek minősül. Érdekes, hogy az adómentességet kizárólag a pincérek élvezhetik a borravaló ügyében, ha azt közvetlenül a vendégtől kapják.  A benzinkutasok és a taxisok esetében viszont már ez is bérjövedelemnek minősül.

A gyakorlatban nehéz megadóztatni a borravalót, mindenesetre egy ellenőrzés során, akár ez is előtérbe kerülhet, így a legjobb, ha a tulajdonos egy szabályzatot készít a borravaló elfogadásáról és azt a munkavállalókkal elfogadtatja, valamint ennek adózásáról egyeztet a könyvelőjével.

Önnek mi a véleménye erről?

 
By | 2016-11-09T16:50:39+00:00 szerda, 2016. november 9. |Adózás, Élelmiszeres vállalkozások, Pénzügyek|

About the Author:

Vállalkozás indítási és fejlesztési tanácsadó, marketing specialista. Végzettségemet tekintve közgazdász vagyok. Több, mint 11 éve segítem a hazai vállalkozásokat. Ha kérdése vagy észrevétele van? Lépjen velem kapcsolatba, keressen bizalommal!

Leave A Comment