A cikket eredetileg 2013-ban írtam, azonban 2018-ban fontosnak éreztem aktualizálni és kiegészíteni. A cikk eredeti címe a “Még mindig válság van”, arra utalt, hogy a 2008-ban kezdő pénzügyi válság 5 évvel később is éreztette a hatását. Azóta eltelt újabb 5 év és fontos lenne néhány tanulságát levonni ennek az eseménynek. Lehet, hogy ezzel a cikkel lesznek, akik nem fognak egyetérteni vagy dühítő lesz számukra, de én azt szoktam mondani, hogy akinek nem inge nem veszi magára…

Az emberek egy idő után úgy gondolják, hogy érdemes feladni a munkahelyi állásukat és megpróbálni vállalkozóként boldogulni. Ez azonban nem mindig egy pozitív és örömteli időszakot jelent. Nem kell, hogy válság legyen, mert a legjobb időszakban is megkeresnek vállalkozók a következő mondattal:

“Tegnap sem rendeltek semmit és ma sem jött be senki az üzletbe. Már nem tudom mit csináljak, hogy elegendő bevételem legyen”.

 

Ha csak éppen döcög a “biznisz”

Szeretek családi és baráti körben bográcsozni, így gyakran jártam a nyár folyamán több telepen tűzifát vásárolni. Érdekes volt látni, hogy egyes helyeken folyamatosan voltak vásárlók, míg máshol még csak a portást se nagyon lehetett megtalálni. Persze előkerült, csak éppen valahol hátul nézte a tévét és kávézott.

Az egyik telepen személyesen a tulajdonossal tudtam beszélni. Látszólag nagyon ráért, mert csak én voltam ott egyedüli vásárló. Arról panaszkodott, hogy a válság óta mennyire nehezen megy a “biznisz”, alig van vevője. Hát igen, ezt a tűzifa árán is látni lehetett. Nem azért, mert mindent megtett, hogy eladjon nekem, hanem azért az egyetlen vásárlón próbál mindent behozni. Roppant kellemetlen helyzet volt ez számomra.

Nehéz elképzelni ennél rosszabbat egy vállalkozás életében, mint amikor néhány vevő folyamatosan van, de sosincs elég.

Bezárni talán nem érdemes bízva abban, hogy valami változni fog, de a tisztes megélhetéshez meg pont kevés.

Te mit tennél egy ilyen helyzetben?

 

 

A figyelem az új tőke

Teljesen természetes reakció, ha egy bizonytalan helyzetben előbb-utóbb elveszíti az ember először a lelkesedését, majd a hitét is.

Egy korábbi cikkemben írtam arról, hogy a pénz oda áramlik, ahova a figyelem irányul.

Most kiegészítve ezt a cikket 2018-ban még inkább érvényes ez a mondás. 2013-ban azt gondoltam, hogy ez csak egy átmeneti állapot, ami a gazdasági válság alatt létezik.

Mára azonban ez hatványozottan igaz.

2013-ban azt mondtam, hogy az információ az igazi érték. Ma azt mondom, hogy a FIGYELEM!

És ez a következő években még jobban előtérbe kerül.

Szóval a fent említett cikket kiindulópontként mindenképpen olvasd el.

 

 

Egy válság margójára

Nézzük meg mi is játszódott le a vásárlók fejében a válság alatt.

Valamikor 2008 őszén berobbant a pénzügyi válságnak nevezett hisztéria.

VÁLSÁG – VÁLSÁG – VÁLSÁG

Ha a csapot megnyitottad onnan is ez folyt…

Ez már önmagában óvatosságra intette az embereket.

Ez egy kijózanító pofon volt sok ember számára. Az a nevelő célzatú, amitől még nem marad ott kiterülve az ember, de észreveszi magát.

Ahogy egyre többször hallhattuk a médiában, ilyenkor félni kell!

Az elején persze mindenki csak találgatta, hogyan fogja ez majd őt személy szerint érinteni.

Aztán megjöttek az első banki kivonatok és kerekedtek az emberek szemei!

A lakás és az autó törlesztője duplájára, triplájára nőtt! Ez volt a hideg zuhany!

Ilyen helyzetben az emberek többsége jogosan gondolta, hogy vigyáznom kell még inkább a pénzemre ami még maradt, és csak akkor vásárolok, ha már látom ennek az egész pániknak a végét.

 

 

Sok minden megváltozott, de az emberek nem tanultak a hibákból

2018-at írunk és nézz körbe, hogy dübörög a ingatlanpiac és az autóipar.

Az emberek ismét felelőtlenül vesznek fel hiteleket, mert csak 10 év kellett ahhoz, hogy mindent elfelejtsenek.

Sem a magánszemélyek, sem a vállalkozók egy jó része nem tanult a hibákból.

Egyszerűen nem értik az emberek, hogy 2008-ban új játékszabályokat vezettek be.

Ezt nem közölte senki.

Csak csendben és észrevétlenül megváltoztak a korábban működő szabályok.

Nem értik a vállalkozók, hogy miért nem megy úgy a biznisz, mint korábban.

Ma már nem elég kirakni a nyitva táblát. És az sem elég, hogy lehet kapni valami hasonló terméket, mint amit a vevő keres.

Sőt!!!

Néztem egy riportot a balatoni vendéglátósokról még a nyári szezon előtt és teljesen felháborítónak tartottam a nyilatkozatokat.

Egy mondatban a lényeg, amit ezek a vállalkozók mondtak:

“Mennyire felháborító, hogy ma már meg kell becsülni a munkavállalókat és nem lehet szemközt köpve őket kihasználni és ingyen túlóráztatni.”

Én bevallom nagyon örülök, hogy fordult a kocka és nincsenek a munkavállalók kitéve az ilyen embereknek!

2008-ban még örültek az emberek, ha megmaradt a munkájuk vagy valahova felvették őket éhbérért.

Azóta eltelt 10 év és a munkavállalók rájöttek, hogy jobb kimenni külföldre, és ott ugyanazért a munkáért 3x több pénzt is meg lehet keresni.

Szóval most éppen munkaerő-piaci válság van.

 

 

Az evolúció folyamata

Nem annak örülök, hogy elvándorolnak a magyar emberek külföldre, mert ez egy nagyon komoly probléma.

Én annak örülök, hogy létezik egy evolúciós folyamat, amiben mindig kihullanak a leggyengébb láncszemek.

A vadkapitalizmusban virágzó vállalkozók lassan el fognak tűnni vagy egyszerűen csak nyugdíjba vonulnak.

Egy fiatalabb generáció veszi át a helyüket, de közülük is csak az fog talpon maradni, aki megérti a folyamatosan változó játékszabályokat.

Ma már egy vállalkozás sem képes hosszú távon működni, amelyik nem képes a vevők igényeit kielégíteni.

Ma már egy vállalkozás sem lesz hosszú életű, aki szerint a marketing csak pénzkidobás.

Ma már egy vállalkozás sem lesz hatékony, ahol folyamatos emberhiány van, mert nem képesek olyan feltételeket biztosítani, amivel meg tudják tartani a dolgozókat.

Ezek nem könnyű feltételek tudom. De kimondta, hogy az?

Ez nem egy átmeneti időszak. Már nem lesz semmi olyan, mint régen volt és ezt el kell fogadni.

Ennek ellenére még mindig sokan vannak, akik a pályázati pénzekre alapozzák a vállalkozásukat. Bíznak a politikusok közbenjárásában. Várják a különféle szociális juttatásokat és ha személy szerint valamilyen probléma adódik, azt várják, hogy majd az állam gondoskodik róla.

Én személy szerint nem hiszem, hogy ezen az útvonalon kellene haladnia bárkinek is.

A válság egyik nagy tanulsága, hogy fel kell nőni és felelősséget kell vállalni a saját életünkért.

 

Vállalj felelősséget az életedért

Fura, hogy az emberek a kudarcok miatt mindig a külső körülményeket okolják, de a sikerek mindig saját erejükből történik.

Én úgy látom, hogy rengeteg ember van, aki csak látszólag nőtt fel.

Ugyanis számomra a felnőtté válást az jelenti, hogy felelősséget vállalok az életemért és a cselekedeteimért.

Nem a külső körülményeket okolom, ha valami nem sikerül.

Tudom, hogy a személyes felelősségvállalás sok ember gyenge pontja, éppen ezért ahogy az elején is írtam, akinek nem inge nem veszi magára.